A forráshoz vezető út

Több munkám is van, cikkeket írok, reklám feladatok ellátásában veszek részt, háztartást vezetek, idős szülőket ápolok, minden nap friss étel készítek, majd esténként telefonos ügyfélszolgálatnál a hívókat tájékoztatom. Hobbiból festek és kézimunkázom, varrok, kötök, horgolok. Elmémben a hang mondja: túlvállalod magad, ez túl sok munka, lazíts. Utasít, hogy hagyd abba, mintha egy különálló lény élne bennem. Azonban én felismertem őt, ő az EGO.

Meguntam már ezt az örökös kritikát az okoskodó elmémtől. Lecsendesítettem, befele fordultam és tanácsot kértem a szívközponttól, a szívemtől. Azt sugallta finoman: tedd belátásod szerint, csak annyi feladatot kaptál, amit elbírsz, szolgáld az embereket és a hálájuk felrepít téged olyan magasságokba, ahová nélkülük nem jutnál el. Csak ilyen módon tudsz beteljesedni, egyesülni önmagaddal, és az egységgel.

Így él együtt az ész és a szív életünk végéig. A szív ereje ötezerszer nagyobb, mint az elme ereje. Az élet mindig a szívvel kezdődik. Kivétel nélkül mindenkinek. Ő a forráshoz a kapocs.