Exotéria

Nap, mint nap találkozunk az ezotéria, illetve az exotéria fogalmakkal, használjuk őket a mindennapi életünk bármely időpontjában, akár egy baráti beszélgetés alkalmával, akár munkahelyi viszonylatban is szóba jöhet. Számtalan alkalommal vettem észre, hogy keverik a két fogalmat, melyet most itt szeretnék tisztázni, mivel fontosnak tartom, hogy a megfelelő dolgok a megfelelő helyre kerüljenek agyunkba, elménkbe, mert rend a lelke mindennek. Így tudunk biztonsággal továbblépni a fejlődési folyamatban.
A spirituális hagyományok mentén kétféle megközelítés alakult ki: a belső tan, a meditatív, sajátélményű tevékenység, és a külső tan, az intellektuális-rituális mód. Ez az ezotéria és az exotéria.
Az exotéria (= vallásosság) jellemzői
1. Külső tan.
2. Külső, intellektuális értése a tannak, hit a tanban, annak követése.
3. Részvétel a tant ismertető előadásokon, prédikáción, rítusokon, szertartásokon (istentiszteleten). Imádkozás.
4. Nyílt, a „hivatalos valóság”-ot képező spirituális világnézet, a kultúra által hivatalosan elfogadott mítosz.
5. Hierarchikusan szervezett egyház szolgáltatja a tömegnek.
6. Általában térít, hívőket toboroz (kivéve judaizmus). Ellenséges más spiritualitásokkal szemben, olykor agressziót alkalmaz. A többieket téves hitűnek tartja, magát tartja az egyedüli helyes út követőjének.
7. Többnyire személytelen tanítás, a szervezet képviselőitől a hívők felé. A szervezet képviselői általában nem személyes tanítvány leszármazottai a vallásalapító szentnek, hanem szervezetileg választott képviselői az eredeti próféta tanításának.
8. Sok vallás az élet utáni mennybejutást tűzi ki végcélként, mely ez életben nem lehetséges. A mennybejutásért tenni kell: az előírt erkölcsi szabályok szerint kell élni. Ennek sorozatos áthágása a pokolra juttat. Isten, a lét forrása, a Teremtő kívül van, az embertől elszakadva, jutalmaz és büntet. Az ember természete a bűnösség, kivéve egyet, a prófétát, aki régen élt, és akitől a tan ered. Mi nem lehetünk olyanok, mint Isten és a prófétája.
A külső tanok kifelé fordítják a figyelmed, kint „kell” csinálnod dolgokat: templomba menni, olvasni a transzcendensről, beszélni róla, megfelelően viselkedni. A kifelé fordulás az elme csapongását támogatja, kifelé irányítja az érzékszerveidet akkor is, ha közben a beszélgetés témája a belső világ.
A külső tanok a belsőnket nem igazán munkálják meg. Előírásokat kapunk arról, hogyan kell helyesen viselkedni, amiket igyekszünk követni, de egy érzelmi hullám pillanatok alatt kihúzza a lábunk alól a talajt és jön a vezeklés. A külső tan tehát a perszónánkat dolgozza meg, hogy jobban illeszkedjünk a közösségbe, társadalomba. A belső tan célja ezzel szemben a személyes tudatalatti érzések és gondolatok felengedése, tudatosítása és elengedése, s egyben a kapu megnyitása a mögöttes, transzperszonális síkok felé.
A külső tan harsány, térít, prédikál, kimegy az utcára az emberekhez, nagy tömegeket hív össze a templomba, becsönget a lakásodba, hogy vegyél Bibliát. A belső tan csendes, nem térít, nem prédikál. Régen a belső tanok titkos, zárt rendszerűek voltak, ebből eredeztetik ma sokan az ezoterikus szó jelentését: titkos, zárt közösség.
Forrás: Gánti Bence, Bevezetés az integrál pszichológiába, Budapest, 2007 – Integrál Akadémia jegyzet