Ezotéria

Nap, mint nap találkozunk az ezotéria, illetve az exotéria fogalmakkal, használjuk őket a mindennapi életünk bármely időpontjában, akár egy baráti beszélgetés alkalmával, akár munkahelyi viszonylatban is szóba jöhet. Számtalan alkalommal vettem észre, hogy keverik a két fogalmat, melyet most itt szeretnék tisztázni, mivel fontosnak tartom, hogy a megfelelő dolgok a megfelelő helyre kerüljenek agyunkba, elménkbe, mert rend a lelke mindennek. Így tudunk biztonsággal továbblépni a fejlődési folyamatban.
A spirituális hagyományok mentén kétféle megközelítés alakult ki: a belső tan, a meditatív, sajátélményű tevékenység, és a külső tan, az intellektuális-rituális mód. Ez az ezotéria és az exotéria. Az alábbiakban e kettőt vesszük szemügyre közelebbről.
Az ezotéria (= miszticizmus) jellemzői
1. Belső tan.
2. Belső sajátélményű megértése a tannak, a spirituális valóság élményszerű átélése önmagunkban.
3. A végső valóság megtapasztalásához vezető meditációs és kontemplációs gyakorlatok végzése. Imádkozás.
4. Hagyományosan titokban tartott, az egyház által üldözött, eretneknek tartott.
5. Egy mester körüli szűk tanítványi körben végzik.
6. Nem térít, csendes. Szűr, a felkészülteket engedi be körébe. Békés más spiritualitások felé. Minden vallás közös lényegét tanítja.
7. Személyes tanítás és beavatás egy mestertől. A mester a hagyományt képviseli, mely élő tanító-tanítvány láncolatán át (Krisztus, Mohamed, Buddha, stb.), az alapító megvilágosodottól tart a mesterig. A tan élő felismerése, a megvilágosodás a gyakorlatok által lehetséges, melyekben a végcélig való haladáshoz a mester személyes útmutatása szükséges.
8. A végcél a megvilágosodás, felébredés, mely minden ember számára elérhető, az ember alapvető természete, potenciálja. Ez egyben az Isteni tudatállapot. Az Isten (a végső valóság, a Teremtő, a lét forrása) az emberben is van, és kívül is mindenben.
A külső/belső szembeállítás konkrét értelmezése
A belső tan a transzcendenst belülről írja le, szemben a külső tannal, ami kívülről teszi ugyanezt. A jóga például azt mondja, hogy az altudatban (Buddhi, a személyes és kollektív tartalmak) vannak a szimbólumok vagy hajlandóságok (számszkárák, lásd Jung: archetípusok), amik lappanganak és a „megnyilvánulás határvonalán túl” vannak. A szamszkárák tudatba való feláramlásai keltik az elme mozgását: a gondolkodást, a képzeletet, az érzelmeket és a külső sorseseményeket. A kogi indiánok (dél-amerikai őserdei természeti népcsoport) ehhez képest azt mondják: kezdetben vala az Ősanya, akiben benne rejlett a világ minden emléke és lehetősége (pontos megfelelés a szamszkárák leírásának). Az anya csak gondolkodott és gondolkodott, míg megteremtette a világot (a szamszkárákból megnyilvánul a világ). A belső, meditációs jóga tan tehát ugyanazt belső élményként írja le, amit a másik, külső tan teremtésmítoszként, külvilágbeli mitikus történetként.
Amikor a belső tan követője eléri a belső élményvilágát és megérkezik a mélyebb régióba, ahol az érzelmeivel és az egón túli, transzperszonális tapasztalatokkal – látomás, vízió, ürességélmény, Nirvána, stb. – találkozik, akkor erről vagy nem tud beszélni vagy nem is akar. Utóbbi esetben általában azért nem kívánja másokkal megosztani a tapasztalatait, mert nincs olyan közeg, szanga (együtt gyakorlók közössége), ahol megértenék őt, ezért fél a megbélyegzéstől, kiközösítéstől és inkább csendben marad. Így a belső tan sok esetben nem külső kényszer, hanem belső, lélektani okból válik automatikusan titkossá.
A „belső” szó egyben arra is utal, hogy olyan élményanyagról van szó, ami normál tudatállapotban és az 5 érzékszerv által fel nem fogható. A valóság rejtett aspektusaival foglalkozik, ami csak gyakorlás által fedi fel magát az ember előtt, így ez a momentum is szavatolja a tan „titkosságát”.
A belső tan befelé fordítja a figyelmed. Azt mondja, ülj le, figyelj befelé, meditálj, vizualizálj, figyeld a gondolataidat és nyugtasd le őket, menj mögéjük, vonulj vissza időszakonként. Ha sokat gyakoroljuk a befelé fordulást, az serkenti az aktív kinti életet, ugyanakkor szelíd, békés természettel ajándékoz meg minket.
Forrás: Gánti Bence, Bevezetés az integrál pszichológiába, Budapest, 2007 – Integrál Akadémia jegyzet