Belső munka!

Lehívom a mai nap energiáit, hogy tudatosodjon bennem, hogyan hatnak rám. Kint ülök a teraszon egyedül, ebéd után, nyugalomban és figyelmemet befele fordítom. Megfigyelem érzéseimet. Majd a jóseszközeimet is megkérdezem, mit üzen az univerzum a mai napon nekem és mindannyiunknak. Most itt általános üzenetet közvetítek.

Amennyiben személyedre szóló univerzális üzenetre vagy kíváncsi, keress fel a megadott elérhetőségen.

Mihály Arkangyal szerint ma biztonságban vagy, az ő személyes védelme alatt állsz, bármerre jársz. Javasolja a pozitív gondolkodást, amit nem győz minden alkalommal elmondani, hiszen annak a hozadéka is pozitív.

Gábriel Arkangyal az elfogadás fontosságát emeli ki e napon, tudatosan legyünk elfogadók, gyakoroljuk, hogy nemcsak a jót, hanem a rosszat is fogadjuk el.

A cigány kártya a „Ház” lapját adta, ami ebben az olvasatban önmagadat jelenti, rád vonatkozik.

Numerológia szerint: 2021.06.04.=6, a család száma. Ma jutottál ötről hatra.

Összefoglalva: Mai napon az önmagaddal való foglalkozás, belső munka nyer erőteret, melynek hasznossága a családodra is kiáramlik és a közvetlen környezeted is feltöltődik tőle, mert átsugárzódik rájuk a Te szereteted!

Ezotéria

Nap, mint nap találkozunk az ezotéria, illetve az exotéria fogalmakkal, használjuk őket a mindennapi életünk bármely időpontjában, akár egy baráti beszélgetés alkalmával, akár munkahelyi viszonylatban is szóba jöhet. Számtalan alkalommal vettem észre, hogy keverik a két fogalmat, melyet most itt szeretnék tisztázni, mivel fontosnak tartom, hogy a megfelelő dolgok a megfelelő helyre kerüljenek agyunkba, elménkbe, mert rend a lelke mindennek. Így tudunk biztonsággal továbblépni a fejlődési folyamatban.
A spirituális hagyományok mentén kétféle megközelítés alakult ki: a belső tan, a meditatív, sajátélményű tevékenység, és a külső tan, az intellektuális-rituális mód. Ez az ezotéria és az exotéria. Az alábbiakban e kettőt vesszük szemügyre közelebbről.
Az ezotéria (= miszticizmus) jellemzői
1. Belső tan.
2. Belső sajátélményű megértése a tannak, a spirituális valóság élményszerű átélése önmagunkban.
3. A végső valóság megtapasztalásához vezető meditációs és kontemplációs gyakorlatok végzése. Imádkozás.
4. Hagyományosan titokban tartott, az egyház által üldözött, eretneknek tartott.
5. Egy mester körüli szűk tanítványi körben végzik.
6. Nem térít, csendes. Szűr, a felkészülteket engedi be körébe. Békés más spiritualitások felé. Minden vallás közös lényegét tanítja.
7. Személyes tanítás és beavatás egy mestertől. A mester a hagyományt képviseli, mely élő tanító-tanítvány láncolatán át (Krisztus, Mohamed, Buddha, stb.), az alapító megvilágosodottól tart a mesterig. A tan élő felismerése, a megvilágosodás a gyakorlatok által lehetséges, melyekben a végcélig való haladáshoz a mester személyes útmutatása szükséges.
8. A végcél a megvilágosodás, felébredés, mely minden ember számára elérhető, az ember alapvető természete, potenciálja. Ez egyben az Isteni tudatállapot. Az Isten (a végső valóság, a Teremtő, a lét forrása) az emberben is van, és kívül is mindenben.
A külső/belső szembeállítás konkrét értelmezése
A belső tan a transzcendenst belülről írja le, szemben a külső tannal, ami kívülről teszi ugyanezt. A jóga például azt mondja, hogy az altudatban (Buddhi, a személyes és kollektív tartalmak) vannak a szimbólumok vagy hajlandóságok (számszkárák, lásd Jung: archetípusok), amik lappanganak és a „megnyilvánulás határvonalán túl” vannak. A szamszkárák tudatba való feláramlásai keltik az elme mozgását: a gondolkodást, a képzeletet, az érzelmeket és a külső sorseseményeket. A kogi indiánok (dél-amerikai őserdei természeti népcsoport) ehhez képest azt mondják: kezdetben vala az Ősanya, akiben benne rejlett a világ minden emléke és lehetősége (pontos megfelelés a szamszkárák leírásának). Az anya csak gondolkodott és gondolkodott, míg megteremtette a világot (a szamszkárákból megnyilvánul a világ). A belső, meditációs jóga tan tehát ugyanazt belső élményként írja le, amit a másik, külső tan teremtésmítoszként, külvilágbeli mitikus történetként.
Amikor a belső tan követője eléri a belső élményvilágát és megérkezik a mélyebb régióba, ahol az érzelmeivel és az egón túli, transzperszonális tapasztalatokkal – látomás, vízió, ürességélmény, Nirvána, stb. – találkozik, akkor erről vagy nem tud beszélni vagy nem is akar. Utóbbi esetben általában azért nem kívánja másokkal megosztani a tapasztalatait, mert nincs olyan közeg, szanga (együtt gyakorlók közössége), ahol megértenék őt, ezért fél a megbélyegzéstől, kiközösítéstől és inkább csendben marad. Így a belső tan sok esetben nem külső kényszer, hanem belső, lélektani okból válik automatikusan titkossá.
A „belső” szó egyben arra is utal, hogy olyan élményanyagról van szó, ami normál tudatállapotban és az 5 érzékszerv által fel nem fogható. A valóság rejtett aspektusaival foglalkozik, ami csak gyakorlás által fedi fel magát az ember előtt, így ez a momentum is szavatolja a tan „titkosságát”.
A belső tan befelé fordítja a figyelmed. Azt mondja, ülj le, figyelj befelé, meditálj, vizualizálj, figyeld a gondolataidat és nyugtasd le őket, menj mögéjük, vonulj vissza időszakonként. Ha sokat gyakoroljuk a befelé fordulást, az serkenti az aktív kinti életet, ugyanakkor szelíd, békés természettel ajándékoz meg minket.
Forrás: Gánti Bence, Bevezetés az integrál pszichológiába, Budapest, 2007 – Integrál Akadémia jegyzet

Exotéria

Nap, mint nap találkozunk az ezotéria, illetve az exotéria fogalmakkal, használjuk őket a mindennapi életünk bármely időpontjában, akár egy baráti beszélgetés alkalmával, akár munkahelyi viszonylatban is szóba jöhet. Számtalan alkalommal vettem észre, hogy keverik a két fogalmat, melyet most itt szeretnék tisztázni, mivel fontosnak tartom, hogy a megfelelő dolgok a megfelelő helyre kerüljenek agyunkba, elménkbe, mert rend a lelke mindennek. Így tudunk biztonsággal továbblépni a fejlődési folyamatban.
A spirituális hagyományok mentén kétféle megközelítés alakult ki: a belső tan, a meditatív, sajátélményű tevékenység, és a külső tan, az intellektuális-rituális mód. Ez az ezotéria és az exotéria.
Az exotéria (= vallásosság) jellemzői
1. Külső tan.
2. Külső, intellektuális értése a tannak, hit a tanban, annak követése.
3. Részvétel a tant ismertető előadásokon, prédikáción, rítusokon, szertartásokon (istentiszteleten). Imádkozás.
4. Nyílt, a „hivatalos valóság”-ot képező spirituális világnézet, a kultúra által hivatalosan elfogadott mítosz.
5. Hierarchikusan szervezett egyház szolgáltatja a tömegnek.
6. Általában térít, hívőket toboroz (kivéve judaizmus). Ellenséges más spiritualitásokkal szemben, olykor agressziót alkalmaz. A többieket téves hitűnek tartja, magát tartja az egyedüli helyes út követőjének.
7. Többnyire személytelen tanítás, a szervezet képviselőitől a hívők felé. A szervezet képviselői általában nem személyes tanítvány leszármazottai a vallásalapító szentnek, hanem szervezetileg választott képviselői az eredeti próféta tanításának.
8. Sok vallás az élet utáni mennybejutást tűzi ki végcélként, mely ez életben nem lehetséges. A mennybejutásért tenni kell: az előírt erkölcsi szabályok szerint kell élni. Ennek sorozatos áthágása a pokolra juttat. Isten, a lét forrása, a Teremtő kívül van, az embertől elszakadva, jutalmaz és büntet. Az ember természete a bűnösség, kivéve egyet, a prófétát, aki régen élt, és akitől a tan ered. Mi nem lehetünk olyanok, mint Isten és a prófétája.
A külső tanok kifelé fordítják a figyelmed, kint „kell” csinálnod dolgokat: templomba menni, olvasni a transzcendensről, beszélni róla, megfelelően viselkedni. A kifelé fordulás az elme csapongását támogatja, kifelé irányítja az érzékszerveidet akkor is, ha közben a beszélgetés témája a belső világ.
A külső tanok a belsőnket nem igazán munkálják meg. Előírásokat kapunk arról, hogyan kell helyesen viselkedni, amiket igyekszünk követni, de egy érzelmi hullám pillanatok alatt kihúzza a lábunk alól a talajt és jön a vezeklés. A külső tan tehát a perszónánkat dolgozza meg, hogy jobban illeszkedjünk a közösségbe, társadalomba. A belső tan célja ezzel szemben a személyes tudatalatti érzések és gondolatok felengedése, tudatosítása és elengedése, s egyben a kapu megnyitása a mögöttes, transzperszonális síkok felé.
A külső tan harsány, térít, prédikál, kimegy az utcára az emberekhez, nagy tömegeket hív össze a templomba, becsönget a lakásodba, hogy vegyél Bibliát. A belső tan csendes, nem térít, nem prédikál. Régen a belső tanok titkos, zárt rendszerűek voltak, ebből eredeztetik ma sokan az ezoterikus szó jelentését: titkos, zárt közösség.
Forrás: Gánti Bence, Bevezetés az integrál pszichológiába, Budapest, 2007 – Integrál Akadémia jegyzet