A népi gyógyászat hátterét a természetismeret és a hitvilág egyes rétegei képzik. Az emberek olyan módszerektől vártak javulást, mint a ráolvasás, kézrátétel, amulettek viselése, stb. A gyógyítók között voltak táltosok, halottlátók is, és voltak specializált gyógyítók is: füvesek, javasok, állatgyógyászok, kuruzslók. Megállapíthatjuk tehát, hogy a racionális és irracionális eljárások összefonódva jelentkeztek. Gyógyítani olyan férfi vagy asszony kezdett, aki jól ismerte a gyógynövények hatásait, vagy jó kenő vagy jó csontrakó volt. Ezek a foglalkozások mutatnak némi párhuzamot a mai masszőrrel és csontkováccsal, mindenestre megkívántak némi anatómiai ismereteket. Az orvosi ellátottság korábban nagyon alacsony szinten állt, ezért minden idősebb asszonynak szükségszerűen értenie kellett egyszerűbb betegségek gyógyításához, a pásztoroknak pedig az állatgyógyításhoz. Ezen…